A mexikói építészet és tárgykultúra egyedülálló. Kerekített élű vályogfalak, gazdagon díszített bútorok, harsány színek és minták minden mennyiségben.

A galéria megnyitásához kattintson a képre!

Mexikó klasszikus építőanyaga a vályog, melyet a navajo és a hopi indiánok használtak először, később a rancsoktól a nagyméretű haciendákig mindenütt előszeretettel alkalmazták. A napon száradt vályogtéglából épült falak hajlatait kézzel simították, a házak lapos tetejét fagerendák tartották. (Hasonló épületeket Észak-Afrikában találhatunk.) Az adobe stílus ma ismét nagyon népszerű. Újra felfedezték a világ legősibb építési anyagát, és bár a vályog nagyon sokféle külső és belső kialakítást tesz lehetővé, a vályogházak mégis egyszerűségükkel, könnyed vonalvezetésükkel hódítanak.

Egy másik építészeti érdekesség a Yucatánon elterjedt, palapapálma leveléből készült tetőfedési eljárás, mely hamisítatlan óceánparti hangulatot ad a vályogházaknak.
Az épületbelsők alaphangulatát szintén a kerekített élű vályogfalak, a rusztikus fal-, illetve padlófelületek adják. A bútorok és a kiegészítők általában eklektikus képet mutatnak. Az egyszerű, finom vonalú, akár házilag készített tárgyak mellett sok a gazdagon díszített részlet. Szívesen használnak természetes anyagokat, fát, kerámiát, gyapjúkelméket. A kirobbanó, vidám színek a kukoricasárgától kezdve a pinken és a rozsdavörösön át az ibolyakékig nemcsak a textíliákon, de a falakon, a bútorokon, a csempéken, sőt még a mosdótálakon is élénken virítanak.

A bútorok fő elemei az asztalok, a padok és a különböző szabadon álló szekrények, tálalószekrények. Fontos alkotóelemek az autentikus, karakteres ajtók. A textíliák és kerámiák többsége a pueblo indián hagyomány tárgyai közül kerülnek ki, mellettük számos vasból, rézből, ólomból készült dekorációs vagy használati tárgyat alkalmaznak. A spanyol hódítás óta megjelentek és előtérbe kerültek a gazdagon díszített és európai szemmel nézve szokatlanul harsány, merész színekben pompázó keresztény kegytárgyak is. Mindezek időtlen összhangban olvasztják egybe a múltat és a jelent, különleges belső tereket eredményezve.

Szöveg: Barna Ildikó
Fotók: Park Kiadó