A konyha szépségének problematikáján dédszüleink minden bizonnyal remekül szórakoztak volna, hiszen az ő idejükben a konyha a tisztaszoba mögötti rejtett helyiség volt. Amíg a személyzet birodalma volt, senki nem gondolt arra, hogy a praktikus szempontokon túl a szerelvényekkel, a bútorokkal vagy a díszítőelemekkel foglalkozzon.

A galéria megnyitásához kattintson a képre!

Az ilyesfajta konyhák egy része, különösen a vidéki kúriák hatalmas alagsoraiban, ennek ellenére sajátos bájjal rendelkeztek, a hagyományos kredencek, teafülkék és éléskamrák makulátlan egyszerűsége még ma is megkapó. A legtöbb háztartásban azonban a konyha barátságtalan, alulvilágított és rosszul szellőző helyiség volt, amelyet éppen csak annyira, vagy annyira sem díszítettek, hogy a széntüzelésű kemencék és a gázlámpák okozta fakulást elfedjék.

A konyha mára lassanként levetkőzte későbbi hivalkodó szerepét. A mindennel felszerelt, személyre szabott konyha persze továbbra is státusszimbólum, és még mindig sokan vannak, akik csillagászati összegeket áldoznak rá. Egyre népszerűbb azonban az a lezserebb szemlélet, amelyben megfér egymás mellett a régi és az új, a beépített és a szabad elem. Ez nem azt jelenti, hogy a stílusa többé nem számít, mindössze annyit, hogy a konyha tükrözheti az egyéni ízlést, a környezetre adott reakciót és – talán ez a legfontosabb – a tulajdonos számára szimpatikus életvitelt. Valószínűleg nem ugyanaz a konyha felel meg az elfoglalt üzletembernek és a többgyermekes családnak, a határok azonban nem mindig ilyen élesek: az adott környezethez és a szükségleteinkhez különböző sémákból is összeválogathatunk elemeket.

Az egyik legfontosabb szempont sokak számára a rendelkezésre álló tér nagysága, azonban kisméretű konyhában sem kell feltétlenül feladnunk az elképzeléseinket: a térbeli korlátok leküzdésében sokat segít, ha magát a konyhát, illetve az egész lakást okosan tervezzük meg.
A tér valóban lényeges szempont, de arról se szabad megfeledkezni, hogy hogyan szeretünk főzni, illetve tágabb értelemben élni. Nemcsak annak lehet szüksége a mindennel felszerelt konyhára, akinek nagy családról kell gondoskodnia, a társaságot kedvelő egyedülálló is remekül kihasználhatja. Aki ragaszkodik a hagyományos főzési eljárásokhoz, és aki a robusztus, bár egyszerű stílus híve, az egyaránt a rusztikus konyhában érzi jól magát. A kertbe nyíló konyhát nem csupán a megszállott kertészkedők választhatják, hanem bárki, aki szeret a szabadban lenni-főzni, ha az időjárás engedi. A sikeres konyha alapja tehát a gondos tervezés, hiszen mindannyian olyan konyhában töltjük szívesen az időnket, amely híven tükrözi az életstílusunkat.

Kis konyhatörténet
A két világháborút követő alapvető társadalmi változások hatására az átlagos konyha egyszemélyes, pontosabban egy nő irányítása alatt álló helyiséggé vált, így hát egyre nagyobb hangsúlyt kellett helyezni a hatékonyságra és az ergonómiára. A háború utáni konyhák többségét az 1920-as évek Amerikájából származó beépített módi ihlette: a legmodernebb háztartási gépekkel felszerelt konyha miniatűr házi futószalagra emlékeztetett a vadonatúj, egyszerűen tisztítható bútorlapokkal, az elmaradhatatlan linóleummal vagy PVC-vel és a szikrázó neoncsövekkel.
Az 1960-as évektől sokan lázadozni kezdtek a steril környezet és a formalitás ellen, következésképp a konyhák is sokfélék lettek: a városokban megjelentek a „vidéki" konyhák, a legújabb háztartási gépek beszivárogtak az Edward-korabeli díszítőelemek közé, a végeláthatatlan, rozsdamentes acél ételművészt varázsolt a konyhatündérből.

Fotók: Park Kiadó