Az étkező mindig a lakás középpontja. Lehet csodaszép, kényelmes a nappalink, a munkából, iskolából hazajövet mégis mindenki ide indul először. A vendégek itt ülnek le egy kis csevegésre, a postást itt kínáljuk meg a szokásos kávéval. Fontos, hogy berendezése praktikus, időtálló és mindenki számára kényelmesen használható legyen.

Régen a polgári lakásokból, házakból nem hiányozhatott a külön ebédlőhelyiség, ahol – természetesen megfelelően megrajzolt háttér előtt – a mai szemmel talán már-már szertartásosnak tűnő étkezések zajlottak. A „modern” lakótelepek építői mintha megfeledkeztek volna arról, hogy az embereknek enni is kell. Persze csínján kellett bánni a négyzetméterekkel, így az étkező rendszerint kiszorult jobb esetben a konyha egyik sarkába, rosszabb esetben az egész lakásból. Pedig a közös étkezéseknek fontos szerepük van a család életében és a baráti kapcsolatok ápolásában egyaránt. Szinte csak a vacsora az, ahol végre együtt van mindenki, meg lehet beszélni az aznap történteket, és szorosabbra fonni a netán széthullófélben lévő családi köteléket. Az építtetők, a tervezők rájöttek erre, és a magánerős építkezések fellendülésekor (hál’ Istennek!) újra szerepet szántak e szép szokás színhelyének.

De közben változott az életmódunk, és vele együtt a főzéshez és étkezéshez való viszonyunk. Ma már kevesen szeretnek e célból egy külön, zárt helyiségbe félrevonulni, ahová a háziasszonynak hosszú folyosókon keresztül kell cipelnie a levest s egyebeket. Az effajta hagyományos étkező mindinkább kimegy a divatból. Mondhatnánk úgy is: haldoklik. Manapság egyre kevesebb új építésű házban, lakásban különül el eme helyiség. A modern építészet az egybefüggő tereket kedveli, az étkezőt általában a nappali részeként helyezik el. Előfordul, hogy mégis kialakítanak külön szobát a társasági összejövetelek vagy ünnepi vacsorák számára, de a napi étkezések lebonyolítására a nappaliban vagy a konyhában egy kevésbé szertartásos, bensőséges sarok szolgál.

Étkezőnk berendezésének legfontosabb darabja az asztal, melynek mérete megválasztásánál mindig vegyük figyelembe, hogy egy ember helyszükséglete étkezéskor körülbelül 60x30 cm. Ezenfelül férjen el az asztalon a tálaláshoz szükséges eszközmennyiség és a dekoráció (gyertyák, virágok stb.). A kerek asztalt – hat főig – sokan barátságosabbnak és demokratikusabbnak tartják szögletes társainál, mivel asztalfő híján nem érvényesül a hierarchia az ültetésben. Hatnál nagyobb létszámú vacsorázó társaság esetén azonban kedvezőbb a négyzet alak (esetleg az ovális), hiszen az ilyen nagy méretű kerek asztal már kevés lakásban fér el. Ám lehet bármilyen a formája, jó, ha kihúzható, vagy más módon (pl. vendéglapokkal) növelhető a felülete. Az asztal és a fal, illetve az asztal és bármilyen más bútordarab között minimum 80 cm szabad helyet kell hagyni, hogy a székeket kényelmes tudjuk használni.
Ésszerű megoldás az étkezőasztalt a helyiség közepére állítani. A falfelületek így a szekrények, komódok, polcok elhelyezésére alkalmasak maradnak, az asztal körbejárható, ráadásul többen foglalhatnak mellette helyet. A konyha közepére állítva szinte szigetként szolgál. Helyszűkében viszont jobb a falhoz vagy az ablak alá állítani. Csökkenthetjük a szükséges helyet, ha székek helyett – legalább az egyik oldalon – padot használunk.

A támlás székeken kényelmesebb az ülés, és vacsora után jobban esik bennük hátradőlve beszélgetni. Fontos a könnyű mozgathatóság, akár egy kézzel is. Ha nem kárpitozottak, béleljük ki puha párnákkal, természetesen a fal vagy a függöny színével harmonizálva. A párnáknak a könnyebb tisztíthatóság érdekében legyen levehető huzatuk. Ha székeinket nem hagyományos asztal mellé állítjuk, fokozottan figyeljünk a kiválasztásnál magasságukra. Ideális esetben a szék ülőfelülete és az asztal lapja közötti távolság 30-32 cm. Hasznos néhány összecsukható darabot is beszereznünk, így nagyobb vendégség esetén sem ér minket meglepetés.
Amennyiben az étkező nem konyhánk része, mindenképpen tanácsos tálalószekrény beállítása. Praktikus tárolóhely, ugyanakkor tálaláskor is nagy segítség. Ha a szellős hatás elérése érdekében nem szeretnénk egy nagy szekrénnyel agyonnyomni a helyiséget, egy fal mellé állított, könnyed konzolasztalka is betöltheti ezt a funkciót; a kiegészítő tálak elhelyezésére tökéletes.

Nagyon lényeges a helyes megvilágítás. A központi világítótestet mindig az asztal fölött helyezzük el úgy, hogy pontosan a tányérokra vessen fényt – falikarokat csak falhoz tolt asztaloknál alkalmazzunk, mert középre koncentrált étkezőnél a fejünkkel pont árnyékolni fogjuk a tányérunkat. Minél gyakrabban költsük el vacsoránkat gyertyafénynél, ne gondoljuk, hogy ez érzelgősség. Feldobhatjuk, különlegesebbé tehetjük mindennapi együttléteinket.

Az étkező dekorálása is roppant fontos feladat. Sugározzon melegséget és kényelmet. A családi vacsorák meghitt hangulatához a helyiség légkörével is hozzájárulhatunk. Használjunk meleg színeket, sok képet, és sok növényt. Megfelelő berendezéssel az étkezések közötti időszakokban akár egy nyugodt olvasósaroknak is megteszi. Egy szép fotel látványa ebéd közben sem megvetendő, hiszen az eljövendő pihenés ígéretével kecsegtet.
Asztalunk hangulatát a terítés határozza meg. Bármilyen kifogástalanul berendezett az étkezőnk, ha erre nem figyelünk, nem lesz tökéletes az összhatás. Ügyeljünk a helyiséghez illő, de változatos színekre. Ne ragadjunk le egy motívumnál, bátran variáljunk. Ha nem engedhetünk meg magunknak többféle étkészletet, akkor az abroszok és szalvéták cserélgetésével, különleges alátétekkel manipuláljunk.

Egy csupasz asztal lehangoló látvány. Díszítsük virágokkal teli vázával, valamilyen szép tállal, vagy egy-két gyertyával – akkor is, ha éppen nem étkezünk rajta…