A Jardin Majorelle egy öt kontinens növényvilágát felvonultató, zöldellő édenkert Marrákes központjától nem messze. Egy igazi oázis, ahol az afrikai nagyvárosi forgatag után békében pihenhet meg az utazó.

Marokkó egyik legszebb kertje alapítójáról, Jacques Majorelle festőművészről kapta nevét. Az ünnepelt bútortervező, Louis Majorelle fia 1886-ban született Franciaországban, Nancyban. 1919-ben, 33 évesen járt először Marrákesben, hogy ihletet merítsen a nyüzsgő afrikai város nem mindennapi légköréből. A hely, a benyomások és az emberek annyira megragadták, hogy 1924-ben úgy döntött, kis birtokot vásárol magának Marrákes északi részén. Ezen a területet alakította ki mára híressé vált kertjét, mely nemcsak műteremként de múzsaként is nagy szolgálatot tett neki.

Mivel gyönyörű kertjének híre messzire elszállt, 1947-ben a nagyközönség előtt is megnyitotta. A sikert azonban nem élvezhette sokáig: egy autószerencsétlenség miatt 1962-ben visszatért Franciaországba, és röviddel azután meghalt.

A kert talán élete fő műveként is felfogható, általa neve bekerült a halhatatlanok közé. Vitathatatlan, hogy ez a botanikus kert a 20. században épült kertek közül talán a legmisztikusabb. Növényvilága öt kontinens flóráját öleli át. Pálmák, kaktuszok, bambuszok és más egzotikus, nálunk szobanövényként ismert csodák alkotják a kollekciót, melyek a világ számos részéről érkeztek ide. A kertben két medence, egy mesterséges tavacska és egy csatorna is található, bennük vízililiomok, lótuszok, papyruszok alkotnak színpompás csoportot.

A kert kialakítása is figyelmet érdemel. A bejárattól egy kúszónövényekkel befuttatott, árnyas pergola vezet a főépülethez, mely egykor a műterem volt, ma múzeumként működik. A házat Majorelle az 1930-as években festette erre a nem mindennapi színre, amelyet egyébként ma éppen erről Majorell-kéknek neveznek. A műterem mellett található a két, egymástól eltérő hangulatvilágú medence.

Az egyik egy kúszónövényekkel és óriáspálmákkal körülvett zárt világot alkot, a másik sokkal nyitottabb, szabad rálátást enged a vízre és a medencéből kiinduló csatornára, mely a kert másik végében egy kis pavilonba torkollik. A kertet átszövő hangulatos gyalogutak, a számos virágtartó edény, de még a pihenést szolgáló padok is mind-mind vidám, kicsattanó színekben pompáznak. E színek, na meg persze a csodálatosan összeválogatott növényvilág az, ami ezt a kertet igazi műalkotássá varázsolja, mely magával ragadja a látogatót.

A kert története persze nem állt meg Majorelle halálával. Néhány elhanyagoltan töltött év után Yves Saint Laurent és Pierre Bergé tulajdonába került, akik a hely szelleméhez méltón hozatták rendbe, hogy az idezarándokló kertbarátok újra élvezhessék.