Négy éve döntött a házaspár: hogy a nagyszülőktől örökölt szentendrei nyaraló helyére lakóházat építenek. Amióta felnőtté cseperedett a gyermekük, és saját lakásba költözött, egyre gyakrabban jártak ki a Pilis lábához, az erdő melletti domboldalon fekvő telekre.

A galéria megnyitásához kattintson a képre!

Az eredeti kis ház ugyan téglából épült, de 22 négyzetmétere nem volt elegendő a házaspár számára. Miután pesti lakásukat eladták, és az új ház tervei elkészültek, megkezdődött az építkezés.

A precízen átgondolt alaprajz megszületésében egy helyi építész és lakberendező lányuk is segítségükre volt. A szerény 62 négyzetméterbe minden elfért: nappali, konyha, háló, fürdő, még gardróbszoba is, és az elmaradhatatlan óriási, félig fedett, félig nyitott déli fekvésű terasz. A házba belépve az átlátható konyha-nappali terébe érkezünk, innen nyílnak a további helyiségek, illetve a padlás, amit csak később szándékoznak beépíteni, az unokák és a vendégek számára.
A szobákban rend uralkodik, mindennek megvan a maga helye, maximálisan kihasználtak minden négyzetmétert, még sincs zsúfoltság, és túl sok bútor sem. Az északi oldalon a gardróbban a ruhákon kívül minden háztartási gép, porszívó, még a villanybojler is helyet kapott.

Az érdekes hagyma formájú ajtó nyílását függöny választja el a nappalitól. Ez az íves motívum a fürdőben is megjelenik, itt a falicsempét alakították ki erre a formára. A burkolatok nemcsak a fürdőt, az egész házat meghatározó mediterrán jelleget hordoznak. A falakat és a konyhapultot organikus, okkerszínű, rusztikus szélű, kisméretű csempével burkolták. A fürdő padlóját bontott padlástéglából rakták ki, s bár a háziasszony eleinte idegenkedett az újrahasznosított anyagtól, de az mind funkciójában, mind esztétikumában felülmúlta az elvárásokat: rendkívül olcsó, megfelelően kezelve igen tartós, és a mázas kerámiákkal ellentétben jóval melegebb érzetet nyújt. A központi kályha forróságát a tégla olyannyira átveszi, mintha padlófűtést építettek volna ki a fürdőben. A kályhával határos falra bontott címeres tégla került, ez szinte minden helyiségben jelen van, mintegy keretet adva a háznak. A hálóban ebből építették a könyvespolcot, a konyhában a pultlábazatot és a parapetfalat is, ami a nappalit választja el a főzőblokktól.

A ház kis alapterülete ellenére a konyha igen tágas, akár hárman is kényelmesen elférhetnek benne. „U” alakú kialakítása tökéletesnek bizonyult, minden kéznél van, akármerre fordulunk. A rusztikus hatást ellenpontozzák a rozsdamentes sütő-, főzőlap és egyéb kiegészítők. A konyha két ablaka természetes szellőzést biztosít. A nappaliban a tévé, zenesarok és a vele szemközti tároló szintén téglából épített bútor, ezt azonban bevakolták, és a falakkal azonos színűre festették. Ezzel érdekes hatást értek el, tágasabb térérzetet.A melegburkolatokat, a hajópadlót, a nyílászárókat és minden természetes faanyagot cseresznyeszínűre pácoltak, a házon kívül és belül egyaránt. Erről a megoldásról nagyon sok esetben elfeledkeznek az építkezők, felújítók, pedig így harmonikus összkép érhető el. A falszíneket is gondosan választották ki, szem előtt tartva a mediterrán otthonosságot: az uralkodó drapp és cappuccino árnyalatokat a téglavörös teszi színesebbé, még melegebbé.

A textilek, díszpárnák, függönyök egyszerű vonalú, természetes anyagú, visszafogott színű darabok – a háziasszony keze munkáját dicsérik. A kiegészítők, dísztárgyak fontos meghatározói az enteriőrnek, mindegyik arról árulkodik, világutazókhoz van szerencsénk: békésen él egymás mellett a Kínából származó elefánt, a kubai kókuszfej vagy a kanadai totemoszlop.
A kertrendezés még várat magára, minden bizonnyal ez is a maximális kényelem és harmónia jegyében történik.

J. SZ.