Belső térkapcsolatok
A ház belső tereinek alapvető feladata, hogy a benne élőket szolgálja. Úgy alakítsuk ki, hogy megfeleljenek az életritmusunknak, és a család összes tagjának optimális otthont nyújtsanak.
A tervkészítésnél induljunk ki abból, hogy mire is szeretnénk lakásunkat használni.

Koncentráljunk inkább a belső kialakításra, a helyiségek praktikus elrendezésére, a terek méretére és a funkcionalitásra. Ritka az, amikor valaki csak aludni jár haza. A lakás általában egy „nagyüzem”: főzünk, eszünk, gyerekeket nevelünk, tisztálkodunk, vendégeket fogadunk, szórakozunk és dolgozunk is benne. A különböző funkciók helyének kijelölésénél legjobb, ha az összefüggő tevékenységeket csoportosítjuk, és egymás közelében helyezzük el. Alakítsunk ki egy intim és egy társasági részt.

A társasági zónába tartozik a nappali, a konyha, az étkező és a dolgozószoba. A ház tervezésekor mindig az északi oldal a legproblémásabb, hiszen senki sem szeretné, ha nappalijába szinte sosem jutna be napfény. Viszont bátran tájolhatjuk északra a konyhát, sőt mivel itt általában melegebb van, mint az épület többi részében, ez praktikus is lehet. Olyan tevékenységek esetében, melyeknél egyenletes szórt fényre van szükségünk (pl. rajzolás, festés), a dolgozószoba vagy a műterem is az északi oldalra kerülhet. Ha a dolgozószobában nagy forgalomra számítunk, akkor az legyen az előtérből a nappali érintése nélkül megközelíthető, hogy ügyfeleink ne zavarják a családot.

Az intim zónában kapnak helyet a hálószobák és a fürdőszobák. Ha szeretünk napsütésre ébredni, a hálószoba keleti fekvésű legyen, ha azonban hajnalban szoktunk lefeküdni, és reggel sokáig szundikálunk, akkor lehet nyugatra néző is. Nyugati fekvésű szobáknál gondoljunk arra, hogy ha nem megfelelő a hőszigetelés vagy túl nagyok az ablakfelületek, akkor a meleg nyári időszakokban estig nagyon bemelegedhetnek.

Kerti medencénkhez praktikus, ha a hálószobának van kertkapcsolata, hogy ébredés után rögtön mehessünk úszni. Célszerű közvetlen hálószoba-fürdőszoba kapcsolatot is kialakítani. A gyerekszobák – ha lehet – szintén rendelkezzenek kertkapcsolattal és külön fürdőszobával.
Amennyiben emeletes vagy tetőtér-beépítéses épületben gondolkodunk, az intim szféra a fölső szintre kerüljön. A vendégszoba vagy vendégszobák kerülhetnek az intim zónába, de kaphatnak külön bejáratot is a nappali zónáktól, vagy lehetnek kívülről, a kert felől teljesen szeparáltan megközelíthetők. Ha tehetjük, a vendégszobákhoz tartozzék külön fürdőszoba.

Ma már egyre több építkezőnél alapkövetelmény egy külön háztartási szoba kialakítása, ahol a mosás, vasalás, szárítás zajlik. Tulajdonképpen ez is dolgozószobának minősül, használhatjuk varrószobának, hobbiszobának is. Ha nem tudunk számára külön teret biztosítani, kerülhet a kazánhelyiségbe vagy a pincébe, alagsorba egyaránt. Fontos, hogy a háztartási helyiségnek legyen ablaka; pincében ezt angolaknával oldhatjuk meg.

Minél kevesebb közlekedőt és folyosót alakítsunk ki, hiszen az építési költségük ezeknek az úgyszólván kihasználatlan területeknek is ugyanannyi, mint a hasznosaknak.
Ha nem jut mindenre helyünk, akkor a jól használhatóság érdekében a számunkra fontos tevékenységeket kell előtérbe helyezni. Ha mindig otthon dolgozunk, és szinte soha nem fogadunk vendégeket, akkor a dolgozószoba kialakítása fontosabb, mint a külön étkezőé vagy az óriási társalgóé, még ha a szokások és elvárások nem ezt indokolják is. Jó, ha meghagyjuk a variálhatóság lehetőségét, hiszen életünk és mi magunk is folyamatosan változunk.

Belső lépcsők
A lépcső kritikus pont minden épületben, ezért tervezése, kivitelezése fokozott odafigyelést kíván, hiszen a rosszul megépített, túl meredek vagy kis belépőjű lépcsők sok bosszúságot okozhatnak. Ezért a legjobb, ha nem pusztán engedélyezési, hanem kiviteli tervből készíttetjük. Lépcső építéséhez, vagy akár utólagos beépítéséhez, átépítéséhez építési engedély szükséges!
A megépítendő szerkezet és annak formája függ a födém magasságától, a belső tér elrendezésétől, az egyéb helyszíni sajátosságoktól – és természetesen igényeinktől. A kereskedelemben számos, előre gyártott elemekből összeszerelhető konstrukció kapható, de a legtöbb esetben a lépcső egyedi építésű, így jól megtervezve általában minden kívánalmat kielégít. Időben döntsünk, mert a födémépítésnél és a lépcső alatti szerkezetek terhelésénél már figyelembe kell venni az elvárásokat.

A lépcső szerkezetéhez többféle anyag közül választhatunk. Faszerkezetet (tömör vagy rétegelt ragasztott fából) leginkább gyámolított lépcsőknél alkalmaznak. A betonszerkezetű lépcső általában vasbetonból, ritkábban vasalás nélküli betonból készül. Lehet karonként előre gyártott vagy a helyszínen öntött. Gyakran használt a fém tartószerkezet, melyből szinte bármilyen elképzelés könnyedén megvalósítható.

A fokok anyagát részben a tartószerkezet, de inkább a lakás, a ház hangulata, stílusa határozza meg. Lehetnek fából (legjobb, ha keményfából), fémből, üvegből, betonból, kőből; s burkolhatjuk őket bármilyen hideg vagy meleg padlóburkolattal.
Alapszabály, hogy a lépcsőelemeket 15-18 fellépőnként pihenővel kell megszakítani. Kerüljük a három foknál kevesebb fellépőből álló lépcsőket, mert a nehezen érzékelhető szintkülönbség miatt balesetveszélyesek. A lépcsőkar szabad szélessége családi házak esetében minimum 80 cm legyen. Ha van helyünk, gondolkodjunk szélesebb karokban, hogy ne csak a közlekedés, de a bútorok szállítása is könnyebb legyen. A lépcsőfokok fölötti szabad magasság minimum 2, de inkább 2,2 méter legyen. A pihenő hosszát úgy határozzuk meg, hogy lépésváltás nélkül lehessen továbbmenni rajta a következő lépcsőkarig. Beltéri ajtók soha ne nyíljanak a lépcsőpihenőbe.

A kényelmesebb belépés érdekében a fokokat és a homloklapot úgy kell kialakítani, hogy alálépést tegyenek lehetővé. A lépcsőfok magassága maximum 19 cm. (A legkényelmesebb fokmagasság 16,5 cm.) A fok mélysége legalább 26 cm legyen. Ennél keskenyebben könnyen megcsúszhatunk, a 34 cm-nél mélyebb pedig botlásveszélyes. A kényelmesen bejárható lépcsőre igaz, hogy a lépcsőfok mélységéhez hozzáadva a lépcsőfok magasságának kétszeresét, az emberi lépés hosszát, azaz 59-65 cm-t kapunk. Egy lépcsőn belül a fokok szélessége és magassága soha ne változzék. Ha lehet, kerüljük a húzott lépcsőket, mert a keskenyedő lépcsőfokok felfelé botlás-, lefelé csúszásveszélyesek.

A balesetek elkerülése végett a lépcsőpihenőkben és a lépcsőfokok szabad oldalain korlátot vagy mellvédet célszerű építeni, melynek magassága minimum 90 cm. A korlát függőleges osztásai között maximum 12-15 cm-es távolságot hagyjunk, nehogy egy kisgyerek feje a korlátelemek közé szorulhasson. Megoldás lehet az osztások közötti biztonsági üveg vagy plexi beépítése.
A közlekedés megkönnyítésére akkor is szereljünk fel karfát, ha a lépcsőnek nincsenek nyitott oldalai, és ezt lehetőleg a lépcsőpihenőkben is vezessük tovább. Kisgyermekes házakban szereltessünk nekik megfelelő magasságú és vastagságú karfát is. Fontos még a járófelületek csúszás elleni védelme és a fokok éjjel-nappal jó, árnyékmentes megvilágítása.