Felszínen összegyűlt vizek elvezetése
A felszínen összegyűlt vizek, gyakorlatilag a csapadékvizek elvezetésére két területen kell gondolnunk: az épület körül és olyan teraszoknál, erkélyeknél, melyek felülről védendő tereket vagy szerkezeteket határolnak.
A ház körüli felszíni vízelvezetés összetett feladat. Szükség van rá a ház mellett, hogy az alapépítményt védjük az esővíztől, de szükséges mélyen fekvő garázsok bejáratánál, angolaknáknál, hogy lezárjuk a víz útját, lejtős bekötőutaknál, hogy fékezzük a víz hömpölygését, de még a medencék mellett is, hogy megakadályozzuk a földdel szennyezett esővíz bejutását.

A felszíni vizek elvezetésére talán a legjobb megoldás a hosszú sorban egymás mellé kapcsolható folyókarendszer, az úgynevezett vonal menti vízelvezető rendszer használata. Ez készülhet horganyzott acélból vagy öntöttvasból, a felszínen mindössze egy esztétikus, könnyed rács látszik belőle. Hogy a karbantartását egyszerűbbé és gyorsabbá tegyük, válasszunk pillanatok alatt lepattintható, csavarmentes folyókarácsokat. Ha mégis a csavaros megoldás mellett döntünk, használjunk rozsdamentes csavarokat.
A vonal menti vízelvezető rendszer továbbfejlesztése a szegélykő-vízelvezetés. Mint neve is mutatja, itt az utak melletti szegélykő kapott olyan kialakítást, amely egyben a vízelvezetést is biztosítja.

Nagyobb burkolt felületek, például teraszok, kocsibeállók esetén használhatjuk a pontszerű vízelvezető rendszert. Ez tulajdonképpen egy udvari összefolyó, amihez gúlás rézsűben kell lejtetni a talajt, hogy mindenhonnan a lefolyóba jusson a víz. Bejáratoknál is célszerű a rendszert kiépíteni egy lábtörlőtálcával kiegészítve, így biztosan nem fog a bejárat előtt a lépcső alján tócsa összegyűlni.

Az összegyűjtött vizet a föld alatt megfelelő lejtéssel kiépített csőhálózaton keresztül juttatjuk a csatornába. Hogy innen ne jöhessenek vissza kellemetlen szagok, ajánlott valamilyen bűzelzárót beépíteni. Ez lehet egy 3-4 PVC-könyökből kialakított hattyúnyak, mely úgy működik, mint a fürdőszobai csőszifon, vagy a folyóka függőleges kivezetésébe helyezett bűzelzáró elem.
A folyókarendszert körülbelül félévente meg kell tisztítani az esetleg bejutott hulladékoktól, falevelektől. Az elvezető csövek védelmére jó ötlet a folyókasor végére telepített, kiemelhető kosarú bekötőakna, mely felfogja a szemetet. Természetesen még így is előfordulhat, hogy a föld alatti elvezető csöveket tisztítani kell. Ezt szakemberek végzik, olyan speciális gépekkel, melyek 100-as vagy annál nagyobb keresztmetszetű csövek tisztítására alkalmasak. A rendszer kiépítésénél kalkuláljunk ezzel a nem mellékes körülménnyel.
A másik terület a védendő tereket, szerkezeteket felülről határoló teraszok, erkélyek vagy loggiák felületi vizeinek elvezetése. Itt szigetelésről is gondoskodni kell, ami általában a burkolat alá egy vékony védőbeton közbeiktatásával beépített lemezes szigetelés, vagy a burkolat alatt közvetlenül kialakított bevonat, esetleg kent szigetelés.


Úszómedencék

A medence helye
Beltéri úszómedencék megtervezése természetesen az építész feladata, viszont a kültéri medence helyét akár mi magunk is megválaszthatjuk, kijelölésénél azonban vegyük figyelembe a meglévő és a tervezett növényzetet. A medence közvetlen környezete legyen sík, füves terület, de az utca és a szomszédok felől biztosítsunk takarást növényekkel vagy valamilyen térelválasztóval. Gondoskodjunk arról, hogy a fákról lehulló levelek ne eshessenek a vízbe. Lehetőleg szélvédett helyet válasszunk, a háztól nem túl messze.
A medence közvetlen környezetét mindenképpen valamilyen szilárd burkolattal lássuk el, megakadályozandó, hogy az eső szennyeződéseket és földet mosson a vízbe. Ha a medencét kiemeljük, azt mindig a burkolt környezetével együtt tegyük. Amennyiben a főépülettől különálló fürdőházban helyezzük el, mindenképpen biztosítsunk fedett kijutási lehetőséget, hogy télen is komfortosan használhassuk.

A medence mérete
A sportolásra szánt medencének minimum 7-8 m hosszúnak kell lennie. Ebben, a gyakori fordulók ellenére, már kényelmesen lehet úszni. Két ember egymás melletti úszásához 3,5-4 m-es szélességre van szükség. Ha ennél kisebb medence építésére van csak lehetőségünk, egy ellenáramoltató készülék segítségével biztosíthatjuk magunknak az úszás élményét.
A 140 cm-es vízmélység már igazi „mélyvíz”-érzetet kelt, de úszáshoz a 120 cm is megfelelő, 10 m-nél hosszabb medence esetében pedig már változó vízmélységben is gondolkodhatunk.
Ha nem az úszás a fő szempont, csak lubickolni akarunk, akkor természetesen bármilyen méret szóba jöhet, de csak gyermekeink védelmére ne csináljunk túl kicsi vagy sekély medencét. A gyerkőcök gyorsan megnőnek, az igények változnak, jobb megoldás egy külön kis pancsoló kialakítása a kicsiknek.
Ne feledjük, az 5 köbméternél nagyobb vízmedencék létesítéséhez építési engedélyt kell kérni az illetékes hatóságtól!

Lehetőségek
A csempékkel és üvegmozaikokkal változatosan dekorálható vasbeton medence gyakorlatilag örök életű darab, ami – minimális megkötésekkel – bármilyen méretben és formában kivitelezhető. Hogy tényleg hosszú évekig vízzáró és időjárásálló maradjon, fontos az igényes zsaluzás, a tömörített vízzáró beton, vízzáró vakolat vagy szigetelés, különleges csempék, ragasztók és fugázóanyagok használata. Nem javasolt pusztán hagyományos kőművesismeretekkel rendelkező mesterre bízni a kivitelezést, mert ha hiba csúszik a technológiába, az legtöbbször csak nehezen és drágán korrigálható.
Az úgynevezett lőttbetonos a betonmedencék egy olcsóbban és gyorsabban kivitelezhető változata. A beton „fellövése” a földből kialakított falakra nagynyomású kompresszorral történik. Zsaluzás nélküli technológia, éppen ezért nagy teret enged a fantáziának, bármilyen tetszőleges ívű forma megépíthető, méretkötöttségek nélkül. Burkolásához, csakúgy, mint a hagyományos betonmedencénél, használhatunk csempét, üvegmozaikot vagy kőgyémántot (kvarcszemcsékkel dúsított nemesvakolat).

A fóliaborítású betonmedencék szintén bármilyen méret, forma és elképzelés szerint kivitelezhetők. A falazat zsalukövekből épül, melynek belső felülete simított vakolatot kap, egyszerű, hagyományos kőművesszaktudással vagy akár házilag is elkészíthető. Erre kerül egy elválasztó filcréteg, majd a fóliaborítás, mely különböző vastagságú és mintázatú lehet. A fóliaborítás helyszíni hegesztésű, elkészítését bízzuk szakemberre. A borítás miatt a medence belső felülete szinte puhának tűnik. Mechanikai sérülésektől nem kell tartani, de arra számítani lehet, hogy a fólia 10-15 éven belül elöregszik, és ki kell cserélni.
A fémfalú, fóliaborítású medencék széles minőségi tartományban vásárolhatók, ezért természetesen áruk is nagyon változó. A különbségeket a fémfal anyagában, a fal védőbevonatában, az élvédelemben, a fólia rugalmasságában, időtállóságában, vastagságában kell keresni.

Az egybeöntött kész medencék forma- és méretválasztéka meglehetősen nagy, de a technológia miatt mégis kötött. Alapanyaga üvegszál-erősítéses poliészter, vízzárása és időjárásállósága kifogástalan.

A hegesztett műanyag medencék polipropilénlemezekből hagyományos hegesztési technológiával készülnek. A szerkezetet zárt profilú acéltartókkal, illetve az alapanyagból készült merevítőlemezekkel támasztják meg, így az önmagában ellenáll a víz nyomásának.
A helyszínen hegesztett műanyag medence extrúziós hegesztéssel, mint neve is mutatja, a helyszínen készül. Behelyezés után egy vasbeton köpenyt kap, ez adja a tartását. Jobb minőségűek és hosszabb élettartamúak, mint készen a vásárolt, lemezből hegesztett medencék, a méret- és formaválasztási szabadság is nagyobb.

Víztisztító berendezések
A víz tisztítása három lépésben történik. Szükség van mechanikai tisztításra, vegyszeres vízkezelésre és a medence fenekén leülepedett szennyeződések eltávolítására. Csak a három fázis együttes alkalmazásával nyerünk kristálytiszta, áttetsző vizet.
A mechanikai tisztítás szűrő-forgató készülékekkel történik. Feszített víztükör esetében a medence teljes kerületén, míg fölözővel ellátott süllyesztett víztükörnél egy kb. 15-50 cm szélességű nyíláson a víz legfelső, legszennyezettebb rétegét egy szűrőrendszerbe vezetjük. Ezt a forgatást naponta legalább 4-5 órán keresztül kell végeznünk. A fölözőbe helyezett szűrőkosár gyűjti a nagyobb uszadékokat, míg a tulajdonképpeni szűrő az 1 mm-nél kisebbeket. Itt a legáltalánosabban használt szűrőanyag a kvarchomok.

A vegyszeres vízkezelés feladata a vízben lévő baktériumok, gombák, vírusok és algák elszaporodásának megakadályozása. Ez történhet klóros fertőtlenítőszerekkel, brómmal, jóddal és aktív oxigéntartalmú szerekkel. Aki nem szereti a vegyszereket, az választhat erre a célra ózonnal, illetve sóval tisztító rendszereket, melyek természetes, egészséges vizet garantálnak. Könnyebbséget jelent, hogy a legtöbb adagolórendszer automatizálható.
A medence fenekén és falain leülepedő szennyeződések, homok és algák eltávolítása megoldható kézi, félautomatikus és automatikus módszerekkel. Persze a távirányítással vezérelhető tisztítórobotok sem küszöbölik ki az emberi munkát, de nagyban csökkentik a medencetakarításra fordítandó időt.

Komfortjavítás
Akinek kültéri medencéje van, az előbb-utóbb arra vágyik, hogy valamilyen módon meghosszabbíthassa a fürdési idényt. Erre az egyik megoldás a medence vizének fűtése, ami történhet napkollektoros, gázzal fűtött melegvizes vagy elektromos fűtéssel. Ezek a hozzájuk tartozó szabályozással együtt állandó vízhőmérsékletet biztosítanak. A víz melegítésének egy egyszerűbb módja a buborékfóliás „szolár” lefedés alkalmazása, mely az üvegházhatás elve alapján működik. De készíttethetünk speciális pavilonokat is, melyek szinte fedett uszodát varázsolnak a szabadtéri medencéből. A vázak készülhetnek fából, illetve hőhídmentes alumíniumlemezből termoüvegezéssel vagy polikarbonátlemez borítással. A tetők lehetnek fixek, időszakosan felállíthatók vagy eltolhatóak. Mozgatásuk történhet kézzel és motorral, akár távirányítással is.

Ha nincs üvegpavilonunk, egyszerű, funkcionális lefedéseket mindenképpen célszerű alkalmaznunk, hogy megóvjuk a vizet a szennyeződésektől, és meggátoljuk a párolgást. Fokozottan fontos ez télen, hiszen így a medencevizet tisztán menthetjük át a következő évadra. A letakarás történhet súlyokkal ellátott takaróponyvával, vagy a medence körül lefúrt dűbelekhez erősített kifeszített ponyvával.
Kisméretű medencék ellenáramoltató berendezések segítségével válhatnak igazi úszómedencévé. A velünk szemben áramló víz olyan érzetet kelt, mintha egy zúgó patakban árral szemben úsznánk, ráadásul remek vízsugármasszásban is részesít. Ezek a berendezések a medence falába beépíthető vagy függeszthető változatban kaphatók.
Nyári estéken csodálatos élmény a megvilágított víztükör tetején ringatózni, ami ráadásul látványnak és hangulati elemnek sem utolsó. Egy 300 W-os lámpa kb. 4x4 m-es vízfelület bevilágítására képes, így akár már egy vagy két víz alatti fényszóró is elég lehet. Ezek mindig törpefeszültségről működnek, tehát megfelelő teljesítményű transzformátor szükséges hozzájuk.

Kerti világítás

Első megközelítésben a kerti világítás megtervezése nem tűnik túl bonyolult dolognak. De ha mindent sorra veszünk, bizony rájövünk, hogy összetettebb feladat, mint gondolnánk.
Legfontosabb a közlekedési útvonalak, kocsibeállók, kerti gyalogutak megvilágítása. Ide a lefelé világító, alacsony lámpatestek a legpraktikusabbak, mert ezek közvetlenül az utat világítják meg, és nem vakítanak. A világítótestek egymástól mért távolsága az adott lámpatest fényerejétől függ. Az sem mindegy, hogy fényárban úszó utat szeretnénk, vagy elég, ha éppen csak látszik a nyomvonal.

Bejáratok, pincelejáratok fölött praktikus a mozgásérzékelővel felszerelt lámpatestek használata. A mozgásérzékelőt úgy állítsuk be, hogy csak a mi közeledtünkre, és ne minden kóbor macskára kapcsolódjanak fel a fények.
Másik fontos pont a főzőhelyek és az étkezőhelyek megvilágítása. Ahhoz, hogy lássuk, mit főzünk, és mit eszünk, a legmegfelelőbb egy magas kandeláber felállítása. Ha hangulatosabbra vágyunk, jöhetnek a gyertyák, mécsesek vagy fáklyák.
A növények indirekt megvilágítása mindig feldob egy-egy eldugott sarkot, kiemel egy, a sötétben elvesző részletet. Csak akkor lesz megfelelő a hatás, ha a világítás nem hivalkodó. Vendégeinknek ne a világítás, hanem a szép növények tűnjenek fel.
A medence megvilágítása két okból is fontos. Egyrészt a csillogó víztükör gyönyörű ékköve az esti kertnek. Másrészt, ha nincs megvilágítva, a sötétben könnyen a vízbe pottyanhatnak a vendégek. A medence megvilágításához használhatunk víz alatti reflektorokat vagy a parton felállított, lefelé világító lámpatesteket.

A kerti tó mellé hangulatos, romantikus, a bokrok alól sejtelmesen érkező világítást telepítsünk. Szépek itt a rejtett reflektorok vagy növényvilágítók.
Kerítések pillérein jól mutat egy-egy falikar, amit ajánlatos úgy felszerelni, hogy az utcáról ne lehessen hozzáférni. Ha kerítésünk falfülkés kialakítású, akkor ezeket a kis fülkéket falba süllyeszthető, nappal észrevehetetlen lámpatestekkel emelhetjük ki.

A tervezés első lépéseként a fenti felsorolás szerint el kell dönteni, hogy a kert mely részein szeretnénk világítani, és hogy hol milyen hatást kívánunk elérni. Utána jöhet a konkrét világítótestek kiválasztása. Ezek készülhetnek fémből, műanyagból, kőből, pirogránitból, illetve kerámiából, rusztikus vagy akár modern kivitelben. Mindig vízmentes, kimondottan kültérre ajánlott darabokat válasszunk. A kő vagy kerámia lámpatesteket gyakran foglalat nélkül árusítják. Az ilyenhez feltétlenül vízálló foglatot vegyünk. A földbe süllyesztett növényvilágítók esetében fokozottan figyelni kell a megfelelő tömítésekre.

A telepítés természetesen védőköpenyes földkábellel történjen, amelynél egy acélréteg megakadályozza az esetleges mechanikai sérüléseket. Nem szükséges hozzá védőcső, közvetlenül a földben vezethető. Lehetőleg tartsuk meg a fagyhatárt, és a kábeleket 70 cm mélyre fektessük. A földbe süllyesztett kábelek élettartama hosszú, de azért érdemes a talajszinttől 30-40 cm-re kábeljelző szalagot vagy kábeltéglát elhelyezni, hogy ha mégis szükséges, könnyebben megtaláljuk a lefektetett vezetéket.

A kültéri kötéseket legcélszerűbb magában a lámpatestekben elvégezni, így bővítéskor könnyen hozzájuk férhetünk. Ne forrasztott kötést alkalmazzunk, mert azt az időjárás rongálhatja. Ha nem a lámpatestben, hanem szigetelt dobozokban készítjük a kötéseket, akkor a dobozok helyét a helyszínrajzon pontosan jelöljük be, hogy később könnyen megtalálhassuk őket.
A kábelrendszer lefektetésekor érdemes néhány dugaljat is elhelyezni a kerti munkaasztal és az étkezőasztal környékén, valamint különböző helyeken a fűnyíró, a lombvágó vagy éppen a karácsonyi dekoráció számára. Ha szükségesnek tartjuk, a hangfalkábeleket és a tv-antennát is kivihetjük a kertbe, ezek főleg kerti összejöveteleken jöhetnek jól.

Használjunk mindenhová vízmentes, védett dugaljakat és kapcsolókat. Az antennát és a hangfalkábelt vastag falú műanyag csőbe helyezzük, mert ezek sérülékenyek, és kevésbé vízállóak. (A vízálló gyengeáramú kábelek nagyon drágák, gazdaságosabb a védelmükről gondoskodni.)

A világítótestek kapcsolhatóságát egyéni elképzeléseink szerint határozhatjuk meg. Kapcsolhatunk minden lámpát külön-külön, de akár zónákra is oszthatjuk a kertet, és egy kapcsolóval működtethetjük mondjuk az összes út melletti lámpát, egy másikkal a főzőhely és egy újabb körön a medence körüli lámpatesteket. Használjunk alternatív kapcsolókat, hogy minden világítótest a házból és a kertből egyaránt kapcsolható legyen. A külső kapcsoló azért fontos, mert így mindig kéznél van a világítás. A belső kapcsoló pedig praktikus, ha este szeretnénk kimenni, vagy éjjel betolakodót vélünk a kertben, mert így egy mozdulattal belülről is fényárba boríthatunk mindent.


Kerítések

A kerítés jelez, véd és leválaszt. Jelzi magánterületünket, véd minket a kíváncsi tekintetektől és a betolakodóktól, valamint elválaszt a szomszédtól, vagy a telken belül határolja a különböző funkcióra használt területeket. Teheti mindezt robusztus, áthatolhatatlan formában, de teheti diszkréten, pusztán lélektani, pszichológiai hatásokra építve.

Általánosan azt mondhatjuk, hogy kerítést építeni nem kötelező, csak lehet. Viszont az adott területre vonatkozó építési szabályok előírhatják, illetve meg is tilthatják a kerítés létesítését. Sőt közterülettel érintkező telekhatáron meghatározhatják a kerítés formai megjelenését is.
Alapszabály, hogy kerítésünknek mindig teljes egészében a saját telkünkön kell állnia. Ez vaskos téglakerítéseknél vagy sövénykerítéseknél adhat vitára okot a szomszédok között. Adott telekhez az utcafronti, a telekkel szemben állva a jobb oldali, illetve a hátsó telekkel érintkező kerítés fele tartozik. (Sarokteleknél természetesen minden közterülettel érintkező felület.)

Kerítésépítés előtt az első dolgunk legyen tájékozódni az adott terület előírásairól. Másodszor el kell dönteni, hogy mit várunk kerítésünktől: pusztán pszichés jelenlétet, vagy konkrét biztonsági, valamint belátás elleni védelmet.

Hivatalos megfogalmazás szerint a kerítés lehet tömör, ritkított vagy áttört. A tömör kerítésnek az utcaszint felett 150 cm-es magasságig kell tömörnek lennie, max. 15%-os átlátható hézagokkal. A ritkított kerítésnél 50% lehet a szabad, átszellőző felület, míg áttörtnél ez max. 90%.
Anyagválasztásnál első szempont legyen, hogy leendő kerítésünk minél jobban belesimuljon mind a természetes, mind az épített környezetbe, igazodjon az utcaképhez és a ház stílusához. Persze a választott anyag és kivitel költsége is jelentős befolyásoló tényező.

Az egyik leggyakrabban használt anyag a kő. Ennek szinte bármelyik fajtája megfelelő, akár burkolatnak, akár építőanyagként. Kiválasztásánál csak arra kell figyelni, hogy kültéri alkalmazásra megfelelő, tehát fagyálló legyen.

Másik kedvelt kerítésanyag a fa. Számos variációjú, formai kialakítású kerítéselem készíthető belőle, lényeg a megfelelő karbantartás, esetleg impregnálás, hogy a fa tartósan ellen tudjon állni az időjárás viszontagságainak. Akár fenyőfát, akár valamilyen keményfát választunk, ha a tartóoszlop is fa, célszerű azt beton alaptestre állítani, hogy ne korhadhasson el.
A téglát alkalmazhatjuk nyersen vagy vakolva. A maga helyén mindkettő szép megoldás lehet. A nyers, pusztán fugázott kerítéshez csak fagyálló téglát használjunk. A vakolt kerítés olcsóbb téglából is elkészíthető, de ennek feltétlenül lábazatot kell készíteni, és gondoljunk rá, hogy a későbbiekben több karbantartást fog igényelni.

Betonkerítésekhez használhatunk helyszínen öntött, zsaluzott betont vagy előre gyártott elemeket. A helyszínen készülő betonkerítés vagy lábazat előnye, hogy bármilyen forma kialakítható belőle. Az előre gyártott betonelemek kötöttebbek, de sokkal kevesebb helyszíni munkával megépíthetők. Gyors és ezért kedvelt megoldás a zsalukőből épített lábazat. Itt is vannak formai kötöttségek, ám az eljárás nagyon gyors, könnyű és – nem utolsósorban – viszonylag olcsó.

A fém kerítéselemek közül az alumínium a legidőtállóbb, de az ára meglehetősen magas.
Az acél igen kedvelt, változatos formában használt alapanyag. A hengerelt idomacélokból, a zárt és nyitott szelvényekből, betonacélokból és acélcsövekből a kerítések számtalan variációja készíthető el.

A fémek közül talán a kovácsoltvas kerítések a legszebbek. Gyönyörű díszes megoldások születnek, akár modern, akár műemléki környezetbe illő mintarajzokkal. Egy kovácsoltvas kerítés igazi mestermunka lehet, alkotója és tulajdonosa büszkesége.
Olcsó megoldás a különböző gépfonatok, dróthálók alkalmazása. Inkább az oldalhatáron álló kerítésekhez, mint az utcafrontra javasoltak. Ezek lehetnek horganyzottak, műanyaggal bevontak vagy mázolható acélhálók.

Az acél kerítéselemek mindegyikére igaz, hogy csak akkor lesznek igazán időtállóak, ha megfelelő a felületkezelésük. Ez minden anyagnál más eljárást jelent, de bármilyen felületkezelést választunk is, időszakonként felújításra, karbantartásra szorulnak.

Fotók: Aqualing Kft., MHL archív